Zsadányi Sándorral készült szezonértékelő interjúnkban megtörtént az idei számadás, és kicsit már a jövő is szóba került.
– Kizárólag az év végi bizonyítványt nézve, harmadik, és első helyezésekkel fejeződött be a 2021/2022-es szezon a felnőtt csapat számára. Előbbi a bajnokságban, utóbbi a MEFOB-on. Amennyiben a komplett szezont nézzük, reális képet fest az idei végeredmény?
– Azt gondolom, hogy igen – vágta rá határozottan az Eszterházy SC felnőtt együttesének vezetőedzője, Zsadányi Sándor. – Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem szerettünk volna legalább egy hellyel jobban végezni, ami jelen esetben feljutást ért volna, ám utólag értékelve a szezont, és megemésztve az utolsó találkozón történteket, teljesen reális az az eredmény, amit elértünk.
– Abból a szempontból mégis érdekes a helyzet, hogy mindössze egyetlen mérkőzés, az utolsó döntött arról, hogy szeptembertől nem az első, hanem a másodosztályban kezdhetitek el az új évadot…
– Én ezt csak a sors fintorának tekintem, ugyanis, ha korábban játszunk a NEKA-val, akkor már egy körrel hamarabb eldőlt volna minden, legalábbis ilyen eredmény esetén. Amennyiben megnézzük a korábbi időszakot, a balatonbogláriak, és mi is eldönthettük volna a feljutás kérdését korábban is, mert mindkét csapatnak voltak váratlan botlásai. De botlottunk, és ezért is mondtam azt, hogy összességében reális a harmadik helyezésünk.
– Le lehet sarkítani egyáltalán egyetlen meccsre az egész szezon megítélését?
– Szerintem, teljesen fölösleges, ezért is mondtam azt, hogy mindössze a sors fintorának érzem, hogy a sorsolásból kiindulva így alakult a második egymás elleni ütközetünk időzítése. Plusz ugye mindenkiben ez az utolsó meccs maradt meg. Az igazság ezzel szemben az, hogy volt előtte huszonhét mérkőzésünk, szóval nem hinném, hogy erre az egyre kell kihegyezni az egész éves teljesítményünket. És még egy adalék: a feljutó két csapat ellen négy meccsen mindössze egyetlen pontot szereztünk. Ezért is mondom, hogy csupán a számokat nézve is reális ez a pozíciónk. A matematika legalábbis sohasem hazudik.
– Amennyiben az alapszakasz tizennyolc, valamint a rájátszás tíz összecsapását nézzük, el lehet egymástól választani a bajnokság két részét?
– Abszolút! Én teljes mértékben azt vallom, hogy el kell választani őket egymástól. Az új lebonyolítás teljesen új helyzetet szült, amíg ugyanis az alapszakaszban megtehetted, hogy nem minden mérkőzésen kellett a maximumot nyújtani, vagy több esetben pihentethettél is, addig a rájátszásban tíz kőkemény ütközet várt ránk, amelyek során nem lehetett hibázni. Itt már minden egyes hétvégén tudásunk legjavát kellett nyújtanunk, amennyiben versenyben kívántunk maradni a feljutásért folytatott harcban, ráadásul nem kiesőjelöltek ellen kellett pályára lépni, hanem a másodosztály legjobb alakulataival szemben. Ez az újdonság meg is látszott az eredményeken, mert sok helyen született meglepetés, illetve nem akármilyen körbeverések alakultak ki.
– Ha már erőltetett menet, létszámban hogyan bírtátok az egész évet? Ebben a szegmensben sikerült előre lépni az első egri idényedhez képest?
– Igazság szerint, már a szezon legelején úgy láttunk hozzá a munkához, hogy tudtuk jól, minőségben, és mennyiségben sem vagyunk túlzottan sokan. Miután ez már a nyár folyamán tudvalévő volt, nagyon oda kellett figyelnünk, hogy ne essenek ki buta módon játékosok. Szecsődi Laura sajnálatos esetén kívül egyébként, bármennyire is furcsán hangzik, szerencsés évadot tudhatunk a hátunk mögött, mert nagyjából elkerültek minket a sérülések. Hogyha visszaemlékezünk, Lara szituációja sem tipikus kézilabdás sérülés volt, mármint nem lábletapadásról volt szó, vagy térdszalagszakadásról, ez is bizonyítja, hogy e téren is jó munkát végeztünk.
– A nyáron érkezőket mennyire tudtad a terveidnek megfelelően beilleszteni a csapatba, és magába a csapat játékába?
– Viszonylag gyorsan ment a beilleszkedés, és már a nyári edzőmérkőzéseken is voltak olyan jelek, amelyek előrevetítették, hogy jó csapatunk lesz. A szezon közben kialakult meccsdömping során sikerült megtalálni mindenki helyét az együttesben, ami által mindenki hasznos tagja tudott lenni a társaságnak.
– Te magad még mindig nagyon fiatal edzőnek számítasz, idén ráadásul diplomát is szereztél kézilabda edző szakon az egri egyetemen. A saját pályafutásodban mit jelentett a magunk mögött hagyott évad?
– Ha már ez is szóba került, egyben szeretném értékelni az elmúlt két évet. Az első szezonomról többször is elmondtam, hogy hiába is távoztak, és érkeztek sokan, relatív egy olyan alakulatot vettem át, amelyik még Debre Viktor keze nyomát hordozta. Az idei ezzel szemben már teljes mértékben olyan bajnokság volt, amikor a kezdetektől fogva minden lépésnek a részese lehettem. Remélem, nem érti félre senki, amikor ezeket a gondolatokat megfogalmazom, mert véletlenül sem akarnék érzelmileg különbséget tenni a két év között, egyszerűen tény, a második egri szezonomban már sokkal jobban fel voltam készülve mindenre, hiszen az előző idényt is ebben a városban, ebben a klubban töltöttem. Lehetséges, hogy ez is furcsán fog hangozni, de én az idei bronzérmünket nagyobb eredménynek ítélem meg, mint a tavalyi ezüstöt. Egy éve ugyebár kétcsoportos NB I/B-ben sikerült másodikként zárni, ebben a kiírásban viszont a komplett másodosztály harmadik legjobb együttese voltunk. Nos, az én edzői karrieremben mindenképpen ez az eredmény jelenti az eddigi csúcsot. Mindemellett, ahogyan te is említetted, ebben az esztendőben fejeztem be az edzőképzést, ami szintén fontos volt számomra. Mindent összevetve, 2022 húsz év múltán visszaemlékezve is fontos mérföldkövet fog jelenteni az életemben, hiszen a felsoroltak mellett egy, az NB I/B abszolút élvonalába tartozó gárda vezetőedzőjeként élhetem napjaimat, és ennek köszönhetően, azt gondolom, már az én nevem is felkerült a magyarországi kézilabdatérképre.
– Jelenleg mindenki jól megérdemelt pihenőjét tölti, és, hogy a 2022-es esztendő valóban kiemelt legyen számodra, te ezidő alatt sem tétlenkedtél. Beavatnál minket a részletekbe?
– Ha arra gondolsz, hogy nem rég értünk haza montenegrói nyaralásunkból, ahol megkértem Lili kezét (Bató Lili – a szerk.), akkor valóban nem hétköznapi pihenésről volt szó. Igazából lassan négy éve tart a kapcsolatunk, én pedig most éreztem úgy, hogy eljött a megfelelő alkalom a lánykérésre. Meghitt, kézilabdamentes pillanatát jelentette ez kettőnk közös életének, és bízom benne, olyan plusz löketet ad ez a lépés mindkettőnknek, ami akár a pályán is meglátszik majd szeptembertől.
– Ezúton is gratulálunk nektek! Most már, mint jegyespár, hogyan néz még ki a nyári felkészülésig hátralévő időszakotok?
– Köszönjük! Próbáljuk még ezt a néhány hetet pihenéssel, kikapcsolódással tölteni. Megyünk még a Balatonra, ahol lesz egy nagy családi programunk, június 27-től viszont már elkezdik a lányok az otthoni, egyéni gyakorlataikat, hogy aztán a július 11-i rajtra mindenki kész állapotban várhassa a munkát.
– Hogy pihenés helyett a munkával fejezzük be az interjúnkat is: most, hogy nagyjából kialakult a következő évi csapat, mit vársz ettől a kerettől, ez lehet az eddigi legerősebb csapatod Egerben?
– Erre ebben a pillanatban nehéz lenne egyértelmű választ adni, mindenesetre úgy próbáltunk meg igazolni, hogy így legyen. Másképp nem is mehetnénk bele újra a munkába, minthogy ebben hiszünk, hiszen ismét nem vár ránk könnyű bajnokság. Azzal, hogy ismét változik a lebonyolítás, és szeptembertől már csak egy csoportban versenyeznek az NB I/B-s csapatok, ráadásul tizenhatan, újra kemény kihívás jöhet velünk szembe. De persze, értem a kérdésedet, és tudom jól, hogy mindenki a helyezésekben gondolkozik, úgyhogy kimondottan erre a részre reagálva, azt mondanám, hogy ismerve a viszonyokat, az ellenfeleket, és természetesen a már említett új lebonyolítást, ismét jó esélyünk lesz dobogón végezni, ezzel együtt pedig harcolni a feljutásért.
Fenyves Balázs, 2022.06.22.
(FOTO: Szepesi Áron, Szántó György)