Debre Viktor: „mindent megtettünk”

Újabb komplett szezont értékeltünk az Eszterházy SC felnőtt együttesének mesterével.


 

– A Magyar Egyetemi-Főiskolai Országos Bajnoksággal (MEFOB) hivatalosan is befejeződött a 2018/2019-es szezon, így már a megérdemelt pihenőtöket töltitek. Eltelt már annyi idő az évad vége után, hogy minden leülepedjen benned?

– Az az igazság, hogy egyelőre még mindig nem – adott választ honlapunk kérdésére az Eszterházy SC felnőtt csapatának vezetőedzője, Debre Viktor. – Egyébként is még a jövő szezon felkészülési tervét készítem, és mivel még egy-két dolgot pontosítanom kell, ezért ameddig ezzel nem végzek, addig nem tudom abbahagyni a munkát. Amikor ez megtörténik, már jöhet a pihenés, de, ha már erre irányult a kérdés, el kell mondanom, hogy rettentő fáradt vagyok, legalábbis meglehetősen kimerített ez az idény engem is.

– Tavaly nyáron nagy fejszébe kezdtétek el belevágni azt a bizonyos fejszét, hiszen a világ legerősebbnek vélt bajnokságában való részvételre készültetek. Mekkora kihívást jelentett ez az NB I/B-s bajnoki cím után, a második egri évedben?

– Óriási kihívás volt, ez egyértelmű. Engem is meglepetésként ért a dolog, nem gondoltam volna, hogy az első évben feljutunk az első osztályba. Nem igazán számoltam ezzel a lehetőséggel, de megérdemelten nyertük meg tavaly az NB I/B-s bajnokságot, ami óriási dolognak számított. Nekem is az első szezonom volt ez az élvonalban, mármint a nőiben, hiszen a férfi mezőnyben lehúztam jónéhány évet, de a mostani értelem szerint, teljesen más feladatot jelentett. Megpróbáltunk felkészülni nyáron, viszont jobb lehetőségekkel rendelkező csapatokkal szemben kellett felvennünk a versenyt, ami egy hatalmas kihívást jelentett. Ennek ellenére azt mondom, nem vallottunk szégyent, mindent megtettünk, ami tőlünk tellett, ezért nyugodt lehet a lelkiismeretünk.

– Sokat mondtad, a lányok szorgalmasan, és remekül dolgoztak, a lehetőségeknek megfelelően így készen álltatok a K&H Liga startjára?

– Nagyon nehéz volt a felkészülés erre a ligára, pontosan azért, mert jóval erősebb együttesekkel találkoztunk végig, a komplett szezon során. Már a felkészülési mérkőzéseken is láthattuk, hogy más ez a ritmus, keményebbek az ellenfelek, és ezt a harcmodort elég sokáig nem tudtuk elsajátítani. Ez menet közben egyre jobb lett, egyre inkább fel is tudtuk venni a versenyt, de nem voltunk kellőképpen agresszívak, és rutinosak. Abban biztos vagyok, hogyha egy-két nagyobb rutinnal rendelkező játékosunk van még pluszban, akkor több pontot tudtunk volna szerezni, de nekünk nem volt több ilyen emberünk. Ez egy tanuló év volt, amely során sokat fejlődtünk.

– Ősszel a tavalyi bronzérmes Érd ellen a vereség ellenére is kiválóra sikeredett a bemutatkozás, majd rögtön jöttek azok a kulcsmeccsek, amelyek amolyan négypontos összecsapásokat jelentettek. Mennyire okozott nehézséget, hogy ilyen hamar jöttek szembe ezek a találkozók?

– Nehéz dolog volt, mert valóban a bajnokság elején játszottunk azokon a meccseken, amelyeken lehetett némi sanszunk a pontszerzésre, ekkor még azonban nem voltunk kellőképpen kihegyezve az NB I-re. Nem azért, mert nem akartunk, vagy nem dolgoztunk, csak egyszerűen így alakult. Sok tényező létezik egyébként, ami befolyásolhatja az eredményességet, és valóban az egyik ilyen a sorsolás, ami most így alakult, de remélem, hogyha egyszer visszajutunk ebbe a mezőnybe, akkor majd máshogyan történik.

– Az ősz legvégén aztán a történelmi első pontszerzés is összejött Békéscsabán. Mit éreztél az idegenbeli bravúrgyőzelem után?

– Elégedettséget. Egyértelműen ez járt a fejemben, mert valahol itt jutottunk el arra a pontra, hogy megtérült a befektetett munka. A békéscsabai mérkőzés előtt óriási nyomást jelentett a csapatnak, de nekem is, hogy nincs pontunk, és kísértett a négy évvel korábbi szezon, amikor a pályán egyáltalán nem sikerült pontot szereznie a klubnak. Ez a győzelem kicsit felszabadultabbá tett minket, ami valamelyest visszaköszönt a játékunkban is.

– Rosszkor jött a téli szünet, ami azonban kőkemény munkával telt, január első napjaiban azonban már világsztárok érkeztek a városba. Ezek a napok jelentették a szezon csúcspontját?

– Én úgy gondolom, hogy igen. Két ilyen csapatot elhozni Egerbe, és tétmérkőzésen játszani mind a kettő ellen, hatalmas dolog. A Győr idén is megnyerte a Bajnokok Ligáját, de a Fradi is bejutott a legjobb nyolc közé, nem is kell ennél többet mondani. A két ellenfél érkezése kellőképpen fel is dobta a lányokat, más kérdés, hogy a pályán esélyünk sem volt, de ennek ellenére is mindent megtettünk, hogy kiszolgáljuk a közönséget. Boldogok lehetünk, hogy két telt házas meccsen játszhattunk ezekkel az együttesekkel.

– Ahogy aztán egyre jobban mentünk bele a tavaszba, egyre inkább körvonalazódni látszott, amit előre is tudni lehetett, hogy nem lesz sok esély a bennmaradásra. Te személy szerint, mikor gondoltad magadban azt, hogy valóban elment a hajó?

– Ahogyan ősszel az Érd elleni mérkőzést követően érkeztek azok a találkozók, ahol volt esélyünk, úgy a második körben is hasonló volt a helyzet, és mivel ezeken a meccseken nem tudtunk pontot szerezni, itt számomra már egyértelművé vált, hogy vége van, eldőlt a sorsunk.

– A kiesés ellenére a szezon vége mégis nagyon szépre sikeredett: újabb siker itthon a Békéscsaba ellen, majd a Kisvárdával szembeni remi. Így kell tisztességesen búcsúzni az élvonaltól?

– Én mindig is azt vallottam, hogyha valaki megtesz mindent, ami tőle telhet, és kiderül, hogy az nem elég, akkor tudomásul kell venni. Most ez történt. És nem csak a költségvetés játszik közre ebben a dologban, hanem a játékosok minősége is. Hogyha mindent figyelembe veszünk, a csapat odatette magát, mindent megtett, de sokkal több ebből a garnitúrából nem jött, nem jöhetett volna ki. Amit ígértünk, megtettük: küzdöttünk, hajtottunk, rengeteget dolgoztunk, de ez itt, a világ egyik legjobb bajnokságában kevés volt. Mindentől függetlenül nagy megtiszteltetést és élményt jelentett számunkra ennek a mezőnynek a tagjaként szerepelni.

– A már említett MEFOB-bal, ezzel együtt egy aranyéremmel ért véget az idény, ami után már mindenki pihenőjét tölti. Neked hogyan telik a nyári felkészülésig hátralévő idő?

– Ahogyan az egyik fenti kérdésed után már kifejtettem, egyelőre munkával, hiszen, amíg nem rakom össze száz százalékosan a jövő évi felkészülést, addig nincs hátra dőlés. Ezen a héten viszont már mindenképp végezni szeretnék vele, és végre jöhet a pihenés. Ilyenkor tényleg teljesen kikapcsolom a kézilabdát, mert nekem is szükségem van arra, hogy feltöltődjek. Ez már csak azért is szükséges, mert olyan terveink lesznek a következő szezonban, amelyekért megint érdemes lesz dolgozni. Keményen neki fogunk állni az NB I/B-nek, odatesszük magunkat, és mást nem is tűzhetnénk ki magunk elé, minthogy egy év múlva visszatérjünk ide, az NB I-be.

 

 

Fenyves Balázs, 2019.06.11.
(FOTO: Kakuk Dániel, archív)