Épül a csapat

A Nógrád megyei Krakkópuszta telitalálatos választást jelentett egymás megismerésére, és egy kis kikapcsolódásra.


 

– Délután kettőtől nem vagyok edző, és nem is akarok a kézilabdáról beszélni, mindenki érezze jól magát – hangzott el a felszólítás Zsadányi Sándor szájából még a hétfő délutáni, akarjuk mondani, a négy órától egészen este fél nyolcig nyúló edzést követően. Az Eszterházy SC felnőtt együttesének vezetőedzője a másnapi programra gondolt, amikor, immáron hagyományosan, a megszokott közegből kiszakadva, „ottalvós” csapatépítőn vettek részt a csapat tagjai.

Az előző két évben Tiszafüred jelentette a bázist, idén viszont újítás történt. Ennek ellenére sem szakadt el a víztől a társaság, ugyanis a Nógrád megyei Krakkópusztán minden igényt kielégítő környezet várta az egrieket. A festői helyszínt egy völgyben található kis tó köré épített stéges faházak adták, és már a megérkezéskor borítékolni lehetett a felejthetetlen élményt, még annak ellenére is, hogy a kora délutáni órákban olykor az esővel is meg kellett birkózni.

Az idei programban a húsz játékost kisebb csapatokba sorolta a szakmai stáb, amelyek különböző csapatépítő feladatokon vettek részt. Ilyen volt például a kvíz, vagy a közös főzés, ezúttal ugyanis a lányok készítettek bográcsételt. Volt, aki krumplit pucolt, tüzet gyújtott, fűszerezett, mások ezidő alatt a zenéért feleltek.

A szakmai stáb tagjainak is volt feladatuk bőven, hiszen alkalmi öltözetet magukra öltve, az erősebbik nem képviselői szervírozták fel a direkt erre az eseményre elkészített koktélokat. A felnőtt együttes munkáját is segítő Lakatos László ezen kívül saját pálinkáit is megkóstoltatta a résztvevőkkel, de nem csak ezzel nyerte el a társak tetszését, hanem öltözetével is. Nem csoda, hogy a legtöbben csak Hippolitnak szólították a társaság korelnökét.

Kihasználva a tóparti környezetet, többen a horgászat szenvedélyének is eleget tudtak tenni, ráadásul nem is sikertelenül. A legnagyobb halak megfogásában Fábián Gábor masszőr járt az élen, különleges pontyozó technikájával (a horogra kenyeret akasztva, mindenféle súly nélkül pecázva) több szép példányt is megakasztott. Előbb-utóbb a lányok is kedvet kaptak a halfogáshoz. Hadnagy Fanni, Varjú Lili, és Kiser Panna meg is tapasztalhatta, milyen, amikor hajlik a bot vége. Utóbbi játékos olyannyira belejött a dologba, hogy egy idő után már segítség sem kellett neki a kapásoknál, a világ legtermészetesebb módján emelte ki a kárászokat, mintha legalábbis mindig is ezt csinálta volna.

Idő közben besötétedett, a közös vacsora elfogyasztását követően pedig jöhettek az újabb csapaépítő feladatok. Alighanem az est legmulatságosabb részét képezte, amikor az alkalmi együttesek előadásai következtek, aminek tématikáját egy-egy választott mese eljátszása szolgáltatta. Miután a lányoknak több napjuk volt a felkészülésre, kiváló daraboknak tapsolhattak a többiek, vagy éppen foghatták a hasukat a nevetéstől.

Ami aztán ezek után jött, az már kizárólag a jelenlévőkre tartozik, no nem mintha bármi rosszra is kellene gondolni. Maradjunk annyiban, hogy az előzetes felhívás szerint, mindenki eleresztette a haját, hiszen, ahogyan azt Zsadányi Sándor is elmondta, most ennek volt itt az ideje. Másnap az ébredés után még több órát Krakkópusztán maradtak a keret tagjai, összességében pedig idén is elmondhatjuk, kiválóan sikerült a csapatépítő, amelynek legnagyobb feladata, hogy az újak és a régiek ismerjék meg jobban a másikat, egészen bizonyosan pozitívan sült el.

 

 

Fenyves Balázs, 2022.07.28.