Győr után, FTC előtt

Három hónap kihagyás után, múlt szombaton ismét pályára léphetett Pados Mónika, ráadásul nem is akárhogyan, ezért elsősorban a visszatérésről faggattuk átlövőnket.


 

– Régóta vártuk már a Győr elleni mérkőzést, ami végig nagy hangulatban, telt ház mellett zajlott. Azt kaptad, kaptátok a meccstől, amit előzetesen vártál, vártatok?

– Én azt gondolom, hogy igen, mert azért harmincöt percig fej-fej mellett haladni a Győrrel az nagyon nagy dolog – válaszolt első kérdésünkre Pados Mónika, az Eszterházy SC balátlövője. – Nagyon örülök neki, hogy ennyi néző kilátogatott a találkozóra, és azt hiszem, rá is szolgáltunk az elismerésükre.

– Hogyha valaki a keretből játszott már több alkalommal is a győriek ellen, az te voltál. Amennyiben így nézzük, lélektanilag mekkora várakozással tekintettél arra a találkozóra?

– Valóban több alkalommal is pályára kerültem ellenük. Abból a szempontból vártam a mérkőzést, hogy igazából nem volt nagy tétje, hiszen mindenki tisztában lehetett az erőviszonyokkal. Emiatt nekünk az volt a lényeg, hogy el tudtunk hozni ilyen kaliberű együttest Egerbe, és ezért a pályán már nem is kellett másra figyelnünk, minthogy felszabadultan játszunk ellenük.

– Az FTC elleni összecsapás mennyire jelenthet más fajta érzelmi várakozást számodra? Elvégre is, Fradi-nevelés vagy, mégiscsak nevelő egyesületeddel szemben kell pályára lépned…

– Szerintem, ezen már túl vagyok. Nem izgulok emiatt már ellenük úgy, mint régen, például, amikor legelőször léptem pályára a Ferencváros ellen. Abból a szempontból talán jobban várom, mint egy másik bajnokit, hogy riválisunknál lesz több olyan játékos, akivel korábban játszottam egy csapatban, vagy akár egymás ellen. Ilyen például Lukács Viktória, vagy az utánpótlás válogatottnál csapattárs Schatzl Nadine. Hornyák Dóra most éppen nincs a keretben, amiért gyermeket vár, de tényleg több ismerős is lesz a másik oldalon.

– Ha már különleges érzésekről beszélünk, olyan szempontból is fontos lehetett számodra az elmúlt hétvége, hogy több hónapos kihagyás után, végre visszatérhettél a pályára. Számítottál arra, hogy ennyi játéklehetőséget kapsz, vagy, hogy egyáltalán játszhatsz?

– Számítottam rá, igen. Arra is, hogy már az első félidőben is kaphatok néhány percet, hiszen sérülést követően, mindig nehezebb egy hosszú, kispadon eltöltött időszak után pályára lépni, és végül ez így is lett. Normál esetben egyébként nem feltétlen gondoltam volna, hogy végül én is szerepelhetek, de azok alapján, ahogyan mi Debre Viktorral kommunikálunk egymással, éreztem, hogy lesz részem a találkozóból. Már az egyik edzőmeccsen is kaptam tíz percet, ezért szinte biztos voltam a visszatérésemben.

– Azon kívül, hogy visszatértél mi a helyzet a lábaddal? Menyire érzed teljesen jónak?

– Na, ez egy jó kérdés. Hogyha százalékban kellene meghatározni az állapotát, akkor olyan nyolcvanötöt mondanék, mert azért még eléggé fáj. Egy sérülés után egyébként is máshogy terhel az ember, vagy a félelem, vagy csak a tudatalatti miatt. Félteni egyébként nem féltem, de azért még eléggé fáj.

– És a kondival hogy vagy?

– Kondival? Azzal még azért eléggé küzdök. Itt inkább nem is saccolnék százalékot. Három hónap kihagyás azonban nem olyan kevés, ezért kell még idő, hogy teljesen utolérjem magam.

– Úgy, hogy most már játszottál szombaton, számítassz több játékpercre?

– Nem gondolnám, hogy többet fogok szerepelni, mint legutóbb, mert ahogyan az előbb is kifejtettem, vissza kell még szoknom ebbe a ritmusba. Abba a meccs és edzésrutinba, ami alapjáraton nem okozna gondot. Szóval most az újraismerkedés időszakát élem a pályával. De az biztos, hogy a teljes visszatérésemben sokat segített, legalábbis boldoggá tett, hogy hozzá tudtam tenni én is a Győr elleni meccshez, mást ezért nem is mondhatok, minthogy a Fradival szemben is ez a tervem.


 

Emlékeztető:

K&H Liga, 11. forduló
Eszterházy SC – Győri Audi ETO KC 20-35

A 13. forduló mérkőzése:
Eszterházy SC (14.) – FTC-Rail Cargo Hungaria (2.)
Eger, Kemény Ferenc Sportcsarnok, január 9., szerda, 18.00.

 

 

Fenyves Balázs, 2019.01.08.
(FOTO: Kakuk Dániel + Szántó György, archív)