„Jobb őszt senki sem kívánhat”

Történelmi jelentőségű félévet zárt az Eszterházy SC felnőtt együttese, hiszen a bajnokságban, és a Magyar Kupában is olyat tett, amit korábban még soha. Hogy mi történt ezen kívül? Debre Viktorral értékeltük a mögöttünk hagyott időszakot.


 

– Amennyiben szigorúan a naptárra nézünk, ez a harmadik alkalom, amikor egy esztendő végéhez érve, teljes évértékelésbe kezdhetsz az Eszterházy SC-nél. A tavaszi időszakot nyáron már kiveséztük, ezért egy olyan kérdéssel kötném össze a két évadot, hogy amiért az NB I-ből érkezve startoltatok el a másodosztályú bajnokságban, így könnyebb dolgotok volt, mint egri munkásságod alatt eddig bármikor?

– Egy nagyon erős bajnokságból csöppentünk bele ismét az NB I/B-be, ez pedig komoly előnyt jelentett a számunkra, de azért könnyű helyzetről aligha beszélhetnénk – válaszolt a 2019-es év utolsó interjújának nyitókérdésére az Eszterházy SC fennállásának legeredményesebb vezetőedzője, Debre Viktor. – Nagyjából mindenki tisztában volt vele, hogy mire számíthatunk, tudtuk, hogy egyszerűbb dolgunk lesz, mint az élvonalban. Ebben a mezőnyben igenis rutinosnak számítottunk, a tavaszi, több helyen is sikeres időszak pedig egy nagyszerű felvezetése volt annak, hogy szeptemberben mindent jól tudjunk majd elkezdeni.

– Előtte azonban alaposan meg kellett szenvedniük a lányoknak, következett ugyanis egy igazi „Debre Viktoros” felkészülés. Történt valami változás a felkészítés menetében a tekintetben, hogy idén nem az első, hanem a másodosztályra kellett koncentrálni?

– Nem, ugyanúgy készültünk, mint az NB I-re, nem változtattunk semmin. Én úgy gondolom, hogy bevált ez a felkészítés, akkor meg minek módosítsunk rajta. Azon belül persze, biztosan voltak olyan dolgok, amit korábban még nem csináltunk, vagy, amit elhagytunk, erre már nem emlékszem, de intenzitásban és a programban ismerős volt a lányoknak a nyár. Ami újdonságot jelentett számomra, hogy a csapat fizikális felkészítését Varga Imre erőnléti edzőnk végezte. Ez nagy segítséget jelentett, mert jobban tudtam koncentrálni a többi dologra.

– A keretet illetően négyen távoztak, ketten érkeztek, vagyis túlzottan sok változás nem történt. Jelentett ez könnyedséget olyan szempontból, hogy esetleg a játék összeállása nem tartott annyi ideig, mint korábban?

– Megmondom őszintén, mindent fel kellett eleveníteni, mert a lányok általában sokat felejtenek, és emiatt mindig a nulláról indulunk. Az idő elteltével rögzülnek a dolgok, de aztán mindig újra kezdünk mindent. Egyébként sincs olyan, hogy valamin nem lehet javítani, és mi próbáltunk is így tenni. Védekezésben annyiból volt más a történet, hogy Hanczvikkel Zsanettet elveszítettük, ezért egy másik hármas embert kellett találnunk a helyére. Végül ezt a feladatot Pados Mónikával oldottuk meg, illetve Brettner Zsófiával. Ezen kívül meg kell említeni, hogy Bocsi Szonja idő közben történő kiválásával egy kettes védőt is keresnünk kellett csapaton belül, úgyhogy volt teendőnk bőven. Összességében úgy ítélem meg, megfelelően sikerült megoldanunk a feladatot. Támadásban ugyanazt játsszuk, mint tavaly, és nagy erényünknek tartom, hogy kevés labdát adunk el, ami sokat számít. Ahogyan szokás mondani, jó helyen van nálunk a labda, és ez a női mezőnyben aranyat ér.

– Mint mindig, idén is kulcsfontosságú volt az irányítóposzt megoldása. Távozott Borbély Márta, míg Petrovics Gerda az egész őszt kihagyta, így felmerül a kérdés, mennyire sikerült megoldani ezt a feladatot?

– Ott kezdeném, hogy Brettner Zsófira egyértelműen egy olyan kabátot adtunk, ami nem rá való. Ez egyértelmű volt eddig is, és tudtuk, de mégis ezt kellett játszanunk.

– Azért az a kabát többször mégis jól állt rajta…

– Ez igaz, tényleg többször is jól oldotta meg a feladatát, és valóban hozzá tudott tenni, vagyis jól megoldotta, amit kértem tőle. Ő tudhatja igazán, de mindig osztom az edzéseken, mérkőzéseken, ennek ellenére sokat tett azért, hogy így álljunk. Azt ugyanakkor mindentől függetlenül tudni kell, hogy Zsófinak nem ez az igazi posztja. Valójában ez egy kényszermegoldás volt, és úgy gondolom, hogy mind az NB I-ben, mind ősztől az NB I/B-ben egész jól sikerült megoldanunk. A nyáron érkező Pankotai Luca sok meccsbe nagyon jól szállt be, és szerencsére remekül átvette a ritmust. Ami érdekességet jelentett az ő esetében, hogy hullámzott a teljesítménye, volt, amikor nagyon jól játszott, de olyan is, amikor kevesebbet tudott hozzátenni. Összességében nagy segítséget jelentett számunkra, ebben az őszi idényben jól kiegészítették egymást Brettner Zsófival.

– Mi a helyzet a fiatalokkal? A saját elvárásaidhoz mérten, mennyit tudtak fejlődni a keret utánpótlás korú játékosai?

– Az látszik, hogy folyamatosan fejlődnek a fiatalok. Nem is a tudásukkal van a baj, hanem azzal, hogy „vértelenek”, és így nem lehet többre vinni. Hiányzik belőlük az igazi tűz, nem mernek felvállalni dolgokat, ez a legnagyobb baj. Amíg ezt nem fogják megtanulni, és nem fogják odatenni magukat úgy, ahogyan kell, addig nem tudnak előre lépni. Hiába rendelkeznek a megfelelő tudással, ez a mérkőzéseken nem jön le, pontosan az általam is említett félelem miatt. Továbbra is úgy gondolom, hogy tehetséges játékosokról van szó, ezért is vannak itt. Tudnak nekünk segíteni így is, csak egy kicsit át kellene állítani a fejükben a chipet, hogy minden úgy működjön, ahogyan kell.

– Hogy az eredményességről is beszéljünk, többen azt mondták, hogy az osztályváltás miatt, idén kevesebb összecsapás szerepel a programban, de ez nem igazán helytálló. Amennyiben a valóban komoly meccsszámot nézzük, hogyan sikerült beosztani az erőt, hogy jól jöjjön ki a csapat ebből a félévből?

– Tisztában voltunk vele az induláskor, hogy három sorozatban is elindulunk, és hogyha az eddigi egri éveimet nézem, valóban most játszottuk egy huzamban a legtöbb mérkőzést. Én azt hittem, hogy nem így van, de nemrég utána néztem, és tényleg ez az igazság. Ennek oka egyébként nem titok, korábban legalábbis a Magyar Kupában egy-egy meccset játszottunk, a Ligakupa pedig nem is volt. Eleve tudtuk, hogy három sorozatban fogunk szerepelni, amihez mi túl kevesen vagyunk. Még akkor is, hogyha a fiatalokat is rendesen játszatjuk. Mérlegelnünk kellett, és úgy voltunk vele, amikor a Magyar Kupában továbbjutottunk, hogy az volt a kedvenc sorozatunk, így pedig a Ligakupát engedtük el, hiszen a bajnokság a legfontosabb. Azt hiszem, az őszi szezont értékelendő, elégedettek lehetünk, elég messzire jutottunk az MK-sorozatban, és ez egy nagyon jó dolog. A legjobb tizennégy között vagyunk, ami egy NB I/B-s csapat életében ritka esemény. Innen azért sokkal nehezebb lesz, de ez a szép benne. A bajnokságban a tizenegy győzelmünk önmagáért beszél. Igazából ebben a félévben nem volt számunkra több, pontosan azért, mert kevesen vagyunk, és a végére nagyon elfáradtunk. Érdekes dolog ez, mert elsősorban nem fizikálisan, sokkal inkább mentálisan. Idő közben bejött, hogy a lányok nagyon rendesen járnak az Eszterházy Károly Egyetem képzéseire, ami a sok tanulás mellett előbb-utóbb a vizsgaidőszak megjelenésében is megmutatkozott, mint újabb felmerülő nehézség a játék mellett. Ezzel együtt vagy így, vagy úgy, mindig átestünk a holtponton, valaki mindig jókor jött, és tett hozzá annyit, amennyi kellett. A legvégén, az utolsó bajnokinkon aztán még a szerencse is mellénk állt, ami ugyanakkor egy teljesen normális dolog, mert mi ezért kőkeményen megdolgoztunk.

– Sok helyen megjelent a kifejezés, hogy tökéletes őszt zártatok. Minden eddig általad elmondott, és ki nem mondott gondolat tükrében, igaznak tekinthető a tökéletes jelző?

– Jobbat senki nem kívánhat. Lehet itt most azon rágódni, hogy jobban játszhattunk volna, de ez lényegében semmit sem számít. Van egy olyan mondás, hogy úgy játszottunk, mint még soha, és kikaptunk, mint mindig. Nálunk ez pont fordítva áll. Az embereket az érdekli, hogy nyerjünk, mint, ahogyan engem, és a játékosokat is. A szép, és csúnya játéknak ebből kifolyólag nincs jelentősége. Mi egyszerűen csak nyertünk. Megdolgoztunk érte, nagyon sokat tettünk ezért, és ezt élvezni kell, amíg lehet. Ezt csak azért mondom, mert nem lesz egyszerű a tavaszunk, a rangadók nagy többségét ugyanis idegenben játsszuk, de továbbra is képesnek tartom rá a csapatot, hogy ezekből a rangadókból többet behúzzon. Egyértelmű, hogy, amennyiben ez megtörténik, emellett pedig a kötelező hazai meccseinket hozzuk, akkor mi leszünk a bajnokság esélyesei. Ehhez kell majd a szerencse, hogy ne legyenek sérültjeink, ezen kívül pedig még több más összetevője is van a sikernek. A hozzáállással eddig sem volt, és ezután sem gondolnám, hogy lenne majd baj, mert ezek a lányok sokat tudnak dolgozni, mindezt ráadásul nagyon jó minőségben. Én inkább másban látom a bukás lehetőségét, erre azonban már csak amiatt sem gondolok, mert a januártól teljes értékű edzéseket végző Petrovics Gerda visszatérésével csak erősödhetünk. Ezáltal egyértelműen masszívabbak leszünk, ez pedig egy nagyon fontos dolog.

 

 

Fenyves Balázs, 2019.12.28.
(FOTO: Kakuk Dániel, archív)