A Budaörstől érkező balátlövőnk második egri megkeresésére mondott igent, és mint az interjúnkból kiderült, nagyon fontos tényező volt döntésében az egyetemi tanulás lehetősége.
– Sok mindent kérdeztem már az előtted megszólaló új játékosoktól, de mivel már ennyire a nyári felkészülés végén járunk, ezért stílszerűen arra volnék kíváncsi, hogyan élted túl az alapozást?
– Mindenképpen azzal kezdeném, hogy borzasztóan nehéz volt, mert bár sok alapozáson részt vettem, de eddig vélhetően ez volt a legkeményebb – felelt kérdésünkre Brettner Zsófia. – Nem volt egyszerű, de mindenki a legjobb tudása szerint próbálta végrehajtani a feladatokat, hiszen végülis ez fogja megalapozni az egész évünket. Nem véletlenül volt ennyire kemény. Most, hogy feljutott a csapat az NB I-be, mindez papíron egy osztálynyi különbséget jelent a tavalyi évhez képest, de mégis szintben sokkal színvonalasabb pontvadászatra készülünk.
– Ahogy említetted, nem az első alapozáson lehetsz túl, ami magától értetődő, most azonban azt szeretném megkérdezni, hogy ezeket hány együttesben tetted meg?
– Tizenkét évesen kezdtem el kézilabdázni, még általános iskolában, de először csak ezen a szinten játszottam. Aztán, ahogyan elkezdte toborozni a gyerekeket a Siófoki KC, úgy jelentkeztünk mi is a társaimmal, és az utam eleje ekkorra datálható, úgy tizenhárom éves koromra. Rengeteg poszton játszottam mindezidáig, amíg megmaradt az átlövő. Kapuban kezdtem, de nem igazán éreztem, hogy hova mennek a labdák, és nem is éreztem jól, sikeresnek magam, mert ott ugyebár nem nagyon lehet gólt lőni. Ezek után ki is kerültem egy külső posztra, serdülő és ifjúsági bajnokságokban még irányító-átlövő pozícióban is játszottam, de volt egy két-hároméves periódus, amikor a jobb szélen tűntem fel. Eléggé szerettem ezt, pedig igazából nagyon nem áll a kezemre a dolog. Több utánpótlás csapatban is megfordultam, volt egy egyéves kölcsönjátékom az NB I/B-s Csurgón, majd pedig a legutóbbi egy esztendő Budaörsön, amivel kapcsolatosan viszont azt mondom, hogy utólag már sok mindent máshogyan csinálnék.
– Mint pontosan?
– Nem biztos, hogy jót tett nekem ez az egy év. Rengeteg mindenkit megismertem, rengeteg mindent tanultam, de az, hogy egy évig szinte egyáltalán nem kerültem pályára, az nagyon meglátszott most a nyári munka elején, amikor Debre Viktorral elkezdtünk dolgozni.
– Mi az akkor, amit most utólag máshogyan csinálnál?
– Az igazság az, hogy már egy évvel ezelőtt is volt Egerből megkeresésem, és most már utólag azt mondom, hogy butaság volt nemet mondani. Akkor még ugyanis jobban játékban voltam, és úgy gondolom, teljes mértékben tudtam volna segíteni a csapatot, ezért is mondom azt a történések függvényében, hogy rosszul választottam.
– Ezek szerint, most sok szempontból a nulláról kellett kezdened mindent?
– Igen, nagyon vissza kellett menni az alapokhoz, mert bennem volt ez a meccshiány, ami egyfajta görcsösséget és izgulást eredményezett ezen a nyáron. Kezdetben nehéz is volt ezt elhagyni, és bevallom, még most is elő-előjön, de már talán nincs annyira jelen, mint rögtön a nyári felkészülés elején.
– És mi a helyzet most, augusztus közepén? Sikerült ezekben a dolgokban előrelépni?
– Én úgy gondolom, hogy olyan úgysem lesz, hogy soha nem fogok izgulni, legfeljebb olyan, hogy az nem fog kihatni a játékomra. De egyértelműen javult már a dolog.
– Sokat segített ebben az új hely, az új közeg?
– Abszolút. Rettentő befogadó volt a csapat, ami megkönnyítette nekünk, újonnan étkező játékosoknak a dolgunkat, és bármilyen problémánk is előfordult, bárkihez is fordultunk, mindenki segítő kezet nyújtott. Így, hogy kollégiumban lakom, ott is nagyon jó a hangulat a lányok között, és biztosan állíthatom, egy remek kis társaság jött össze.
– Az, hogy egyetemre is fogsz járni, mennyire motivált a döntésedben, amikor igent mondtál Egerre?
– Nekem ez egyértelműen nagyon fontos volt. Ezt azért mondom, mert korábban már elkezdtem felsőfokú tanulmányaimat Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, és ezért mindenképp folytatni szerettem volna az iskolát. Az ELTÉ-n rekreáció és egészségfejlesztés szakon kezdtem el tanulni, amit itt folytathatok tovább. Igazából ez volt a legelső szempont a döntésemnél, mert volt több megkeresésem NB I-ből, és NB I/B-ből is, de mindegyik olyan helyen, ahol vagy nem volt a közelben egyetem, vagy nem tudtam volna azt olyan szinten csinálni, ami megérné nekem. Egerben aztán, ahogy elkezdtem beszélgetni Rutka Péterrel, ő mondta, hogy itt mindenki iskolába jár, ráadásul az egyetem nagy mértékben segíti a csapatot, és így egyértelművé vált a döntés.
Fenyves Balázs, 2018.08.26.