Új arcok: Szecsődi Laura

Nyaranta megjelenő, új igazolásainkat bemutató interjúsorozatunk idei első részében a Vasastól érkező játékossal beszélgettünk.


 

– A nyári felkészülés második hetében járunk, és személy szerint, te is második hetedet töltöd itt. Milyen eddig Eger?

– Olyan amilyennek elképzeltem – vágta rá kellő határozottsággal Szecsődi Laura, az Eszterházy SC Vasastól érkező irányító-átlövője. – Az edzések nagyon tetszenek, jó iramú délutáni foglalkozásokon vehetünk részt a többiekkel. Szerencsére a beilleszkedéssel sem volt probléma, mindenki kedvesen fogadott.

– Könnyű volt a lányokkal egy hullámhosszra kerülni?

– Szerencsére igen, mivel már az első naptól kezdve úgy éreztem, hogy mindenki nagyon befogadó. Nyilvánvalóan korai még ilyen következtetéseket levonni, de azt hiszem, jó lesz a csapategység. Persze, ennek kialakulásához még idő kell, főleg, hogy nagyon sok új játékos, köztük fiatal érkezett, de már most, a második héten látszik, hogy jó úton járunk.

– Mennyire esett nehezedre belevágni a munkába, tekintve, hogy a megszokottnál jóval korábban ért véget az előző évad?

– Még mielőtt válaszolnék a kérdésre, azt tudni kell, hogy az elmúlt szezonban sérült voltam. Ilyen szempontból nekem, és kizárólag ebből a szempontból jól jött ez a zaklatott időszak, mert így sokkal több időm volt a felépülésre. A térdem is össze tudott forrni, rengeteget tudtam gyógytornázni, plusz olyan edzéseket végeztem, amivel megerősítettem a combomat. Igazság szerint, két napra nem álltam meg ebben a hosszú időszakban, úgyhogy nem volt nehéz elkezdenem a nyári felkészülést.

– Rátérve a sérülésedre, mi történt?

– Hosszú lenne elmesélnem az egészet, de a lényeg, hogy még tavaly szeptemberben, és pont az Eszterházy elleni utolsó felkészülési mérkőzésünkön sérültem meg. Ott hirtelen az orvosi vizsgálatok azt mondták, hogy csak ödémás, be van gyulladva a lábam. Így sokat gyógytornáztam, mindig visszaálltam, és úgy is nézett ki, hogy jó lesz, de aztán jött egy rásérülés. A leges legvégén kiderült, hogy a hátsó térdszalagom el van szakadva.

– Ennek már szerencsére több hónapja, mit érzel most?

– Egyelőre azt tudom mondani, hogy egy pillanatra sem érzem a fájdalmat. Ezek alapján százszázalékos, aminek nagyon örülök, mert megmondom őszintén, egy picikét tartottam tőle, ugyanis sokszor megtörtént már, hogy visszatértem, aztán jött az újabb probléma. Most viszont tényleg rendben van eddig minden.

– Örömmel halljuk, már csak abból a szempontból is, mert a posztodon sokat várhatunk tőled. Apropó! Az új edződdel beszélgettetek már róla, pontosan mi lesz a feladatod?

– Megmondom őszintén, hogy én a legtöbbet irányító poszton szerepeltem, a Vasasba is így érkeztem korábban, aztán az utolsó előtti évemben kipróbáltak a jobb oldalon. Korábban játszottam balátlövőként is, tehát nem mondom magam klasszikus irányítónak. Nagyon tetszik Zsadányi Sándor felfogása, és az a gyors lerohanás, amit gyakorlunk szinte már az első termi edzésünk óta. Remélem, sikeresen részt tudok majd venni ebben a nagy szaladásban, és úgy egyáltalán a támadásépítésben. Emellett a védekezésre is szeretek nagy hangsúlyt fektetni.

– Csütörtökön már valamit ki is próbálhattok az eddig gyakoroltakból, hiszen a nyár első felkészülési mérkőzésén Hajdúnánásra utaztok. Másfél hete megy a közös munka, ilyen kicsi idő után, mennyire fogtok szerinted jól mozogni?

– Én azt gondolom, hogy eddig az edzéseken lendületesek voltunk, tehát nem gondolnám, hogy nem tudunk majd lépni a meccsen. Picit azért látszik már a mozgásunkon az izomláz, az izomfájdalom, de ez teljesen természetes. Nyilvánvalóan nagyon sokat még nem lehet várni ettől a találkozótól, már csak azért sem, mert valóban nem régóta edzünk együtt, ráadásul elég sok az új játékos, de pontosan azért vannak ezek a mérkőzések, hogy gyakorolhassunk.

– Azzal kezdtük, hogy mennyire sikerült beilleszkedned, arról viszont még nem beszéltünk, hogy a kézilabdán kívül mi az, amit tudni kell rólad…

– A kitartás, amit kihangsúlyoznék, mind a pályán, mind a tanulásban, nálam nincs olyan, hogy feladom. Ennek eredménye az is, hogy Budapesten már el is végeztem egy egyetemi képzést, az ELTE germanisztika alapszakát fejeztem be, azóta pedig kiderült, hogy felvettek a mesterképzésre is. Más kérdés, hogy egy intézményváltás révén, elméletileg átkerülök az Eszterházy Károly Egyetemre, ahol kétéves fordító és tolmács képzést kezdhetek majd el. Azt még nem döntöttem el, hogy fordító, vagy tolmács szeretnék-e lenni, de én inkább utóbbi felé orientálódok jelenleg. Ezért is várom már a szeptembert, mert az új csapattal és az új közeggel most nagyon sok változás történt velem, én pedig szeretnék mindenhol a lehető legjobban helytállni.

 

 

Fenyves Balázs, 2020.07.29.
(FOTO: Balogh Tibor)