A Vácról érkező balszélső hamar felvette az egri ritmust, és bár mostanra érte el a holtpontot, pozitívan látja a jövőt.
– Sokakat talán meglepett, hogy annyi váci, és különösképp élvonalbeli élvet követően, a távozás mellett döntöttél, és nyártól a másodosztályban szereplő Eszterházy SC-ben folytatod pályafutásodat. Hosszú ideig gondolkoztál a váltáson, egyáltalán mi vezetett idáig?
– Leginkább az vezetett a váltáshoz, hogy elég sok időt töltöttem Vácon, és már úgy éreztem, hogy kicsit új impulzusra van szükségem – válaszolt portálunk kérdésére az Eszterházy SC nyáron érkező balszélsője, Szondi Zsófia. – Nagyon leültem már, szerettem volna egy kicsit a komfortzónámon kívül, új helyzetekbe kerülni, új emberek között kipróbálni magam, hogy ne mindig ugyanaz legyen.
– Amikor megállapodtál új kluboddal, még nem lehetett tudni, hogy az első, vagy másodosztályban folytatod-e pályafutsodat. Mit éreztél akkor, amikor hivatalossá vált, hogy Egerben szeptemberben is NB I/B lesz?
– Nyilván csalódott voltam, ugyanis korábban mindig NB I-ben szerepeltem. Más kérdés, hogy itt remélhetőleg megkapom úgy a játékperceket, ami most nekem szükséges. A csapat szempontjából sem lesz azért rossz dolog, hogy ott lehetünk az élmezőnyben, és ismét a feljutásért tudunk majd küzdeni, és ez nekem sem lesz utolsó dolog.
– Ha jól tudom, döntésedben magánéleti szál is húzódik…
– Benne volt, valóban, de nem ez számított legelsőként. Olyan szempontból volt közös a döntés, hogy a párommal együtt kerestük az új helyemet, amiben az számított elsődlegesen prioritásként, hogy játszani tudjak, jó közegben legyek, és jó edző kezei alatt dolgozhassak. Zsadányi Sándorról jókat hallottam már korábban is, az pedig, hogy közel is leszek a Gyöngyösön kézilabdázó páromhoz, már csak pluszt jelentett.
– Hogyan néz ki a hétköznapotok, Gyöngyösön laktok, Egerben, vagy külön-külön?
– Most külön lakunk, én Egerben, ő Gyöngyösön, és mindig az megy a másikhoz, akinek felszabadul a programjában egy kis szabadidő. Próbáljuk az életünket összeegyeztetni, de jelenleg most külön városban élünk.
– Az egri beilleszkedésed hogyan zajlott, hamar megszoktad a várost, az új társakat?
– Két-három lányt ismertem korábbról, szóval elég idegen környezetbe kerültem, ennek ellenére úgy érzem, korán megtaláltam a közös hangot mindenkivel. Ezzel tehát egyáltalán nem volt probléma. Az első napokban még puhatolóztam, tapogatóztam, de egy hét után már éreztem, hogy nem lesz ezzel probléma, és hamar sikerül beilleszkednem. Úgy érzem, a lányok is hamar elfogadtak.
– Mint még mindig fiatal, ám mindenképp rutinos játékos, miként élted meg az új csapatodba történő beilleszkedést, gondolván arra, hogy valamilyen szinten az is feladatod lesz, hogy utat mutass a fiataloknak?
– Próbálok ehhez felnőni, mert most vagyok először ilyen helyzetben, hogy példát kell mutatni a többieknek, a fiatalabbaknak. Ezen vagyok, és az első naptól fogva igyekszem átadni azt a tudást nekik, amit én korábban már elsajátítottam. Kevés idő telt még el egyébként ehhez, ráadásul én is igyekszem utolérni magam olyan szempontból, hogy taktikailag kicsit még fel kell zárkóznom. Amikor viszont hirtelen helyzetek alakulnak ki, abban általában tudok segíteni már most is.
– Eddig három hét telt el a nyári felkészülésből, elegendő volt ez az idő, hogy releváns különbséget tudj tenni, az első osztály és a másodosztály egri körülményei között?
– Én azt mondom, hogy előző klubom, a Vác még NB I-es viszonylatokhoz képest is nagyon jól áll. Kiválóan működött, és magas szintű volt a rehabilitáció például, de, ahogyan látom, itt, Egerben is megtesznek mindent azért, hogy nekünk jó, és kényelmes legyen, hogy úgy tudjunk edzeni, ami kell a jó teljesítményhez. Azt gondolom, nincs okom panaszkodni, jó helyre kerültem.
– Az elmúlt hetekben három élvonalbeli csapat ellen játszottatok edzőmeccset. Milyen az eddigi összkép mind az együttes, mind a saját teljesítményedet illetően?
– Az a baj, hogy nekem az utolsó két mérkőzés pont a holtpontomon jött, úgyhogy ezeken egyáltalán nem voltam megelégedve saját magammal. Hamarosan elérjük a terhelés csúcspontját, azt követően, már várható a jobb teljesítmény. A csapat viszont nagyon szimpatikusan játszott, és küzdött, ami nekem nagyon fontos, mert az NB I/B-ben a megfelelő harciszellem és összetartás gólokat, és győzelmeket fog jelenteni egy-egy kiemelt mérkőzésen.
Fenyves Balázs, 2022.08.02.
(FOTO: Szepesi Áron)