Új arcok – Tóth Alexandra

Nem, nem az a Tóth Alexandra tért vissza a hevesi megyeszékhelyre, aki korábban csapatkapitányként segítette csapatunkat, éppen ezért most első alkalommal mutatkozik be nekünk új hálóőrünk.


 

– Egerben a szurkolók megszerettek már korábban egy ugyanolyan nevű játékost, mint, ahogyan téged is hívnak, de a név az csak egy dolog, mi az, amit tudnunk kell rólad?

– Siófokon, nagyjából hét-nyolc évvel ezelőtt kezdtem el a kézilabdát, rólam ugyanakkor nem igazán mondható el, hogy nagy kalandor lettem volna, hiszen egészen eddig a nyárig mindössze egyetlen más klubom volt a nevelőegyesületemen kívül – felelt honlapunk első kérdésére az Eszterházy KESC nyári érkező kapusa, Tóth Alexandra. – A tavalyi évben az NB I/B nyugati csoportjában szereplő Marcali csapatában szerepeltem kölcsönben, de ezen kívül kizárólag Siófokon játszottam. Annak ellenére, hogy posztom szerint, kapus vagyok, korábban átlövőként kezdtem, de még nagyon fiatalon bekerültem a kapuba, és azóta is ott szerepelek.

– És hogyan lettél átlövőből kapus?

– Amikor még nagyon fiatal voltam, a társaimhoz képest magasnak számítottam, és evidens volt, hogy ebben a pozícióban kezdjem el. Aztán nem sok idő kellett hozzá, hogy az akkori csapattársaim is elkezdtek nőni, és mivel az átlövő poszt annyira nem jött be nekem, ezért kipróbáltak a kapuban. Ott pedig ügyesebben mozogtam, és innen már nem is mozdultam semerre.

– Azt mondtad, hogy a Marcali gárdájánál töltött egyéves kölcsön után ez az első igazán komoly klubváltásod. Egyáltalán hogyan jött szóba, hogy az ország keleti felében próbálsz szerencsét?

– Az a helyzet, hogy már egy jó ideje nagyon bennem volt a klubváltás gondolata. Siófokon nem számítottak olyan mértékben a játékomra, amit én szerettem volna, ezért foglalkoztatott ez a dolog. Már a tavalyi évben is volt megkeresésem Egerből, de akkor még nem engedtek el, most viszont összejött a dolog. Elsőre megtetszett itt minden, mert szimpatikus volt a környezet, ahogyan beszéltek mindenről, pláne, hogy NB I. lesz, szóval igazi kihívásként éltem meg a dolgot.

– Az utóbbi időszakban nem te vagy az első olyan játékos, aki Siófokról érkezett. Ezen személyeket ismerve, leinformáltad, hogy hova is jössz, mire kell számítanod?

– Az általad is említett közös pont miatt, akadtak valóban olyan játékosok, akiket ismertem személyesen, és olyanok is, akiket nem. Nem gondolnám egyébként, hogy ez különleges dolog, ez szinte minden új helyre kerülővel előfordul. Debre Viktorról is nyilván hallottam, szóval igazából nem kellett leinformálnom a dolgot. Nem is nagyon kérdezgettem ezeket a játékosokat, hiszen magát a várost is régóta szeretem, szóval hogyha mindent egybeveszünk, nem kerültem teljesen ismeretlen helyre.

– Akkor ezek szerint, azzal is tisztában lehettél, hogy két kapus mellett veled együtt összesen hárman lesztek ezen a poszton. Hogy érzed a helyzeted ebben a hármasban, egyáltalán beszéltetek a szerepkörödről?

– Nagyon nem beszültünk meg azzal kapcsolatosan semmit, hogy most ki lesz az első, második, és harmadik számú kapus, de azért én természetesen számítottam rá, hogy mivel Győrffy Szandi évek óta a csapat kezdő hálóőre, ezért vélhetően ez a szerepkör megmarad a továbbiakban is. Nincs is ezzel semmi gond, mert jelen állapotomban úgy gondolom, sok mindenben utol kellene érnem őt, és magamat is, hogy esetleg valamikor elsőszámúvá váljak. Egyelőre ezért azon vagyok, hogy mind mentálisan, mind fizikálisan fejlődjek, hogy kialakuljon az irányomba az a bizalom, ami minél több játékpercet eredményezhet.

– A nyár eddigi olyan felkészülési mérkőzésein, amelyeken pályára léptél, mennyire voltál magaddal megelégedve, és mennyire volt veled a stáb?

– Az első pár edzőmeccs nem úgy sült el, ahogyan én szerettem volna. Eleve, az első néhány hét nagyon nehéz volt, mert igazából az első klubváltásom ez, messze is kerültem otthonról, ezért bele kellett szoknom. Az utolsó találkozókon viszont már úgy éreztem, kezdek belerázódni, úgyhogy jó lesz ez. Kezdem lassan utolérni magam.

– Ha már első néhány hét, mint kapus, neked személy szerint mennyire volt megterhelő az alapozás ezen periódusa?

– Eléggé. A futóedzéseken mi is részt vettünk ugyanúgy, mint a mezőnyjátékosok, annak ellenére, hogy azért sokszor más a feladatunk. Az első pár hét éppen ezért nekünk is halál volt, arról nem is beszélve, hogy a kapusedzések alkalmával is eléggé meg lettünk terhelve. Már csak ezért sem mondom azt, hogy kevésbé fáradtunk el, mint a többiek.

– Az iram pedig szezon közben abból a szempontból is fokozódni fog, hogy a csapattársaiddal egyetemben, neked is kezdődik az iskola. Várod már ezt is?

– Bevallom őszintén, korábban nem voltak olyan terveim, hogy részt veszek majd a felsőoktatásban, de Egerben ugye a kettő együtt megy, sport és tanulás. Amikor elkezdtünk egyeztetni az esetleges ideigazolásommal kapcsolatban, akkor már egyre jobban érdekelt a dolog és végül szeptemberben edzői szakon el is kezdem tanulmányaimat az Eszterházy Károly Egyetemen. Azt ugyanakkor nem tudom megmondani, hogy maga az edzői szakma mennyire érdekel, mindenesetre biztosan sok hasznos tudással leszek okosabb, aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

 

 

Fenyves Balázs, 2018.08.21.